Néhány tucat oldalas tanulmányom egyetlen célja a figyelemfelhívás. Hogy jelezzem: a művészet egyáltalán nem az, amit manapság az esetek döntő többségében művészet címén el akarnak adni a nagyérdeműnek. Aki persze érezvén a sanda szándékot egészséges reakcióként viszolyog is az elé tárt látványtól, majd közönyével válaszol az érdemtelen hangokra.

Játék babát vérrel leköpő művész, a Parlament elé székletet ürítő nőművész, sertészsírral bekent fotel, minimalista kép-telenségek, betonnal „festett” festmények, értelmezhetetlen foltok mint műalkotások nem a modernista szellem alappillérei, hanem egy lealacsonyodott világ torz reflexiói, mely reflexiók inkább utalnak pszichés zavarokra, szexuális aberrációkra, félművelt dilettantizmusra, pancsoló középszerűségre és levitézlett „forradalmiságra”.